- Miután 25 évvel ezelőtt elváltunk...
- Miután kiballagtunk a suliból, bevonultam 9 hónapra az aradi vértanuk mellé a kastélyba. Három hónapi kemény kiképzés után következett a "még keményebb" szolgálati idő a tisztikonyhán. A leszerelést követően...
- Egyetemi évek..
- ’83 szeptemberében elkezdtem a pályaépítő tanulmányaimat a temesvári Polin Vízgarázdálkodás szakon. Annak ellenére, hogy a nevemet ö-vel és két ll-el irtam, 5 éven keresztül évfolyamfőnökként egyengettem a nem magyar ajkú kollégákat. Végül 1989-ben vörösdiplomás stagiar mérnökként búcsúztam az egyetemtől ("csak ne dicsekedjen!...."). Másodéves egyetemistaként ismertem meg jelenlegi jobbik felemet - Babit és buzgó fejjel töltöttem meg köcsögöcskéjét aminek eredménye Zsuzsa lányunk lett ’88-ban. Frissensült mérnökként alagcsöveztem és csatornáztam Nagybánya festői falvai korul.
- Szarvas...
- 1990-ben szeretett családommal dobbantottunk Lelkes János jóvoltából és Szarvason kezdtünk új életet, ahol öntözési kutatómérnökként dolgoztam a szarvasi Öntözési Kutató Intézetben. A kutatási munka mellett, kapáltam, szóját idegeneltem... és a doktorimat is elkezdtem. Tízhónapi kemény és elszánt munka után felkérést kaptam a keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetemtől egy tanársegédi állásra a Vízgazdálkodási Tanszéken.
- Keszthley...
- Eddig nem is mertem a Balatonra gondolni és a tanszék éppen ránézett... Szerencsémre szabad kezet kaptam a vízgazdálkodási tantárgy összeállításához, ahol 5 éven keresztül élveztem az oktatás örömeit, 125-140 diák évente, saját iroda... tudsz követni? Sajnos pofáncsapott a magyarországi lakásprobléma. Az egyetem jóvoltából mindig lakhattunk valahol: kollégium-panzió-kollégium-panzió... több mint 10-szer költöztünk az öt év alatt. Jó volt, mivel fiatalok voltunk, az egyeduli cikis helyzet az volt, amikor a koleszban puszta törölközőbe öltözve futottam össze a - szinten törölközőbe csavart - tanitványaimmal... Mindemellett maszekoltunk is (földmérést, rajzolást es almaszedést [Ausztriában] is vállaltunk). Annak ellenére, hogy ’94-ben ledoktoráltam a beigért előléptetés nem jött be, ráadásul semmi kilátás nem volt arra, hogy valaha is saját lakásunk legyen és a munkahely is kezdett (a váltás miatt) bizonytalanná válni. Ekkor beadtam a derekam pici nejem állandó unszolásának és mindent egy lapra tettünk (ötévi munkánk gyümölcse ráment a három egyirányú repülőjegyre) és kivándoroltunk Ausztráliába. Fájdalmas volt a családot és a sok kedves ismerőst otthagyni de úgy éreztük, hogy Zsuzsi lányunk jövője érdekében meg fogja érni...
- Melbourne
- 1995 Szeptember 28.-án landoltunk Melbourne-ben és meg sem fordult a fejunkben, hogy ez a lépés mennyivel nehezebb lesz mint az első “országváltás”. Új kontinens, új nyelv, új környezet, szokások, gondolkodásmó— minden más és az elindulás iszonyú nehéz volt. Annak ellenére, hogy minden diplomát elismertek, a munkakeresés nagyon nehezen ment, mivel nem volt ausztrál gyakorlatom. Egyhónapi keresés után egy virágkertészetbe “tuszkoltak” a szponzoraink, ahol mint egyszerű melós kezdhettem újraépiteni a karrierem. Gyomlalástól, rózsanyírásig, cserepesvirág ültetés, öntözőrendszer kijavítása és később menedzselését csináltam ha esett, ha fújt és a 40 fokos meleg sem volt piskóta. Gondolhatjátok, hogy jött ez az egyetemi oktatás után... Olyan is volt, hogy 360 napot dolgoztam a 365-ből. Közben elvégeztem egy egyetemi öntözési kurzust (most pedig én tanítom) csak azért, hogy legyen egy ausztrál “papírom”. A véletlennek köszönhetően (ha én ezt elmesélem a klubban!...) állást kaptam Ausztrália papír és csomagolás királyánál (ne röhögj-tudom, hogy elvileg semmi köze az öntözéshez). Egy 375 milliós új rost- es papírgyár üzem beruházásához kerültem, ahol minden vízzel - szennyvízzel kapcsolatos dolog tervezésében, beruházásában, kivitelezésében és beüzemelésében vettem részt (tiszta víz szállítása a gyár területére, szűrése és tisztítása, ivóvíz biztosítása, az ipari szennyvíz tisztítása, majd annak kiöntözése) éppen ezért egyesek még mindig a “Minister of Water”-nek szólítanak. Nagy megtiszteltetés volt egy ilyen hatalmas dologban részt venni, mivel nagyon sokat tanultam úgy szakmai- mint gondolkodás szempontjából. Ezidőben voltam olyan helyzetben, hogy másoknak is adhattam munkát… milyen a sors! Mindez Tumutban (New South Wales államban) történt, ahol 2000 januárjában - végre - megvehettük életünk első házát.
- Melbourne
- 2002-ben ismét szerencsénk volt, egy újabb project indult de ezúttal "tiszta" vízgazdálkodásba vágta a fejszéjét a nagyfőnök: tanulmányt készítettunk Ausztrália vízgazdálkodási problémáiról és azok megoldásához nyújtottunk ötleteket. Ez a project hozzásegített ahhoz, hogy a szakmai körökben jobban megismerjenek. Visszaköltöztünk Melbourne-be (házat eladni, másikat venni...bla bla bla csupa ráfizetés)
- Tumut
- Bármennyire is hihetetlen, megint szerencsénk van és 2005 szeptemberétől a ko-ordinátora vagyok egy -ezúttal 475 milliós- újabb projectnek, az előző papírgyár megduplázása. Az előkészületi tárgyalások alatt háromszor is bejártam a világot és így sikerult néhánnyal közületek találkozni. Az építkezést tavaly (2007-ben) kezdtük és a beüzemeltetés június 2009-re várható. Jelenleg Melbourne és Tumut között ingázunk - havonta egyszer-kétszer hazamegyünk. Minden project sok vezetést/utazást von maga után, ami itteni viszonylatban is sok. Ezutan a project után szeretnék változtatni és ha lehet, visszakerülni az akadémiai szférába, amit kezdek kiépíteni - egyelőre távoktatóként és a nagydoktorit is elkezdtem (vagy szakács leszek). Minden project kemény dió, napi 10-12 órákat dolgozunk.
- Melbourne
- OK, ennyit a szakmáról... Ami a családi életet illeti, egyáltalán nem panaszkodhatom, sőt meg az anyós sem probléma... 24,000 km távolságban. Szerencsémre (vagy szerencsétlenségemre) mindenhol úgy alakult, hogy Babi is ugyanott dolgozott, ahol én, ugyhogy 24/7... Ez hozzásegített ahhoz, hogy jobban megismerjuk egymást, megedződjünk és csapatként tudjunk együtt dolgozni. Szóval a mi esetünkben tényleg csak az ásó (vagy a kapa)... Kemény munkánk eredményeként egyetlen lányunkat magániskolaba járathattuk, aminek eredménye az, hogy a nemzetközi viszonyok karra jutott be. Úgy próbáltuk nevelni, hogy ebben a “rohadt kapitalista” rendszerben is megállja a helyét. Eléggé önálló, önellátó és komolyan veszi a tanulást. Sokat foglakozott latin tánccal és a tanulás mellett dolgozik (kávézóban, gymben instruktorként és táncolni tanítja a piciket). Sokszor alig látjuk.
- Melbourne
- Természetesen az idő rajtunk is kifogott... meghiztam (105 kiló), majd kemény munka árán lefogytam (85 kiló), a project-ek alatt megőszültünk...(majd szeptemberben egyenes adásban színesben)
- Daydream Island
- Hacsak tehetjük, minél többet töltünk kint a természetben, bár igazi kedvenc helyünk az óceánpart. Igyekszünk egészségesen étkezni és mozogni de ez nem jelenti, hogy “biógyerek” vagyok.
- Üzleti úton
- Ezek a képek Londonban készültek 2007-ben Barnussal, a bátyámmal.
- 2007 Majus - Veróék lakodalma
- Legszebb emlékeink közé tartoznak a 'hazalátogatások'. Nagyszerű a családot és a jóbarátokat felkeresni és néhány órát/napot együtt eltölteni.
- Fözés
- Hej haver... elárulom, hogy még mindig szeretem a hasam és a szakácskodás a fő hobbim. Próbálom csiszolgatni tudományom, tavaly néhány mesterkurzuson vettem részt és a nevezetes szakács felfigyelt arra, hogy bennem valami mocorog: “tehetség vagy kukac” és probálja egyengetni a szakácstudományom, hogy régi álmom valóra válthassam és saját éttermet (kicsit) vezethessek lehetőleg az óceán mellett...Miről álmodik a nyomor!... Hej haver képzeld el, hogy 2008 május elején Újzélandban részt vettem a mesterrel egy nemzetközi mesterszakács-bemutatón ahol alaposan sokkoltam a tisztelt szakács-tarsaságot, nem akarták elhinni, hogy nem vagyok képzett szakács és, hogy nincs vendeglőm amikor elárultam nekik a záróbulin. Ilyen jót már rég nem nevettünk...
Remélem, hogy ennek alapjan mindenkitől kapunk egy kis sztorit, amit erre a honlapra feltehetunk es alig varom, hogy mindenkivel talalkozhassak szeptember első hétvégéjén.